Fogszabályozás

A fogszabályozás célja a szép mosoly és a kedvezőbb arcesztétika kialakítása mellett az is, hogy a fogazat (a felső és az alsó fogív egymáshoz illeszkedése) ideális funkcionális egységet alkosson. Ezzel a vonzó mosolyon kívül az alapos rágás és a helyes, érthető hangképzés is megvalósítható. Mindez az önbizalmat megerősítve egy megnyerő,  magabiztos megjelenést eredményez. Az utóbbi évtizedekben a fogszabályozás (orthodontia) óriási fejlődésen ment keresztül. Mind anyagokban, eszközökben, technikákban, esztétikai megoldásokban számos kiváló eredményt ígérő kezelés közül választhatunk. Napjainkban a fogszabályozás nemcsak gyermekkorban, hanem gyakorlatilag minden életkorban lehetőséget nyújt a fogak mozgatásához. Sokan azt gondolják, hogy a fogszabályozás csupán a kuszán álló fogak esztétikai helyreállítása, azonban többször van, illetve lenne szükség rá, mint gondolnák. A szabályos rendben álló alsó-felső fogíven kívül fontos, hogy az egymáshoz illeszkedésük is megfelelő legyen. Ennek kialakítása gyermekkorban a megfelelő időben végzett kezeléssel akár kivehető készülékkel is biztosítható. Sok esetben a protetikai beavatkozások, pl.: korona- vagy hídpótlások készítése előtt is célszerű fogszabályozással a hiány felé bedőlt fogak felegyenesítése, tengelyállásuk korrekciója. Implantátumok beültetése előtt is gyakran tanácsos a megmaradt fogazat harapásának optimális beállítása, szabályozása.

Pontosan meghatározott ideje nincs ugyan, hogy mikor érdemes először a fogszabályozó szakorvost felkeresni, viszont a szakmai társaságok ezt az időpontot 7 éves korban javasolják. Erre a korra ugyanis már a legtöbb gyermeknek előbújnak az első maradó fogai, így a fogszabályozó szakorvos időben diagnosztizálhatja, illetve korrigálhatja a várható fogazati és/vagy harapási rendellenességeket.
Azonban a következőkben felsorolt jelenségek szükségessé tehetik az egészen kisgyermekkori (akár 3-5 évesen is) a szakorvoshoz fordulást:

  • szájlégzés, gyakran előretolt nyelv
  • nap közben is gyakori ujjszopás
  • „furcsán” kibújt tejfogak
  • nehézségekkel járó harapás, illetve rágás
  • túlzottan előre álló felső fogív
  • elülső nyitott harapás, vagyis amikor összeharapáskor a felső metszőfogak éle nem takarja az alsó metszők élét (a gyermek nem tud pl.: almát, kiflit leharapni)
  • „bulldog-harapásnál”, vagyis amikor az alsó fogakkal a felső metszőfogak elé harap
  • összeharapáskor az alsó és a felső metszőfogak középvonala jelentős eltérést mutat

A kezelések az életkortól függően három csoportba oszthatóak:

MEGELŐZŐ, KISGYERMEKKORI KEZELÉSEK

célja tejfogazat idején a fogak, fogsorok és az arc harmonikus kialakulásának támogatása, a helyes növekedést gátló tényezők, a rossz szokások kiküszöbölése.

VÁLTÓFOGAZATI STÁDIUMBAN, GYERMEKKORI KEZELÉSEK

célja a fogváltás irányítása és az állcsontok harmonikus növekedésének, valamint egymáshoz való optimális viszonyuk biztosítása, ezáltal jól funkcionáló és esztétikus fogazat kialakítása. A kezeléshez számtalan kivehető készüléktípus nyújthat megoldást, esetenként lehet különböző részleges rögzített készülékeket is alkalmazni. Ebben az életkorban gyakori, hogy egy kétfázisú fogszabályozó kezelés előkezeléseként kivehető készülékkel a két állcsont egymáshoz viszonyított helyzetét állítjuk be, majd ezt követi a fogak finom beállítása rögzített készülékkel.

IFJÚ- ÉS FELNŐTTKORI FOGSZABÁLYOZÁS, KEZELÉSEK MARADÓ FOGAZAT ESETÉN

A fogazati eltérések, szabálytalanul álló fogak sorba rendezése ebben a korban legtöbbször rögzített készülékkel történik. Egyéntől függően a növekedés a 12-14. életév után lelassul, majd 16-18. életév után leáll, így az arc és az állcsontok növekedése sem várható. A növekedés befejeztével az állcsontok helyzetére kifejthető hatás már jóval korlátozottabb.

Felnőtt korban szükség lehet a foghiányok fogpótlással történő helyreállítása előtt a bedőlt fogak felállítására, tengelyállásuk kiigazítására.

Többnyire gyermekkorban, vagy egyszerűbb fogelmozdításokra akár felnőttkorban is alkalmazott készülékcsalád. Lényegük, hogy szájba helyezését, illetve kivételét maga a paciens végzi. Viselésük akkor hatásos, ha az a nap 24 órájának legalább a felében történik. Így az éjszakai alvásidő kiegészül a nap folyamán a „csendes” tevékenységek (pl.: olvasás, számítógépezés, TV-nézés) idejével is. Több típusát különböztetjük meg:

  • Lemezek: a felső, illetve az alsó fogívre kapcsokkal rögzíthető készülékek különböző csavarok, rugók beépítésével. A lemezbe épített csavarok a fogak ívének tágításával különösen a váltófogazati stádiumban észlelhető fogtorlódások kezelésében lehet hatásos. Különböző színekben (színkombinációban) készülhetnek, csillámmal vagy csillám nélkül, matrica „beépítéssel”, így csupán a fantázia szab határt küllemük egyedi kialakításában.
  • Funkciós vagy bimaxilláris készülékek: ezek a fogszabályzó készülékek az alsó és felső fogívre együttesen fejtik ki hatásukat. Ezzel a gyermekkori állcsont növekedést befolyásolva alakítják ki a két állcsont egymáshoz viszonyított optimális helyzetét. Gyakran a kétfázisú kezelés első részét képezi, mely során az állcsontok pontos beállítását követően kerül sor a fogak finom beállítására rögzített készülékkel. E fogszabályozó családba is több típusú készülék (pl.: Hansa, Frankel, stb.) tartozik, amelyek szintén a szivárvány különböző színeiben készülhetnek.
  • Myofunkcionális készülékek vagy trainerek: puha szilikongumiból készült, szintén mindkét fogívre ható készülék. Nagy segítséget nyújtanak a szabálytalan fogazat kialakulásáért sokszor felelős rossz szokások leküzdésében.
  • Retenciós készülékek: a rögzített fogszabályozó készülékek levétele után hordandó lemez- vagy műanyagsín, amely a fogak eredeti helyzetükbe való visszatérését gátolja meg. Fontos szerepet tölt be a fogak új helyükön való stabilitásában, ezért a javasolt viselési időt mindenképpen tanácsos betartani.
TELJES MULTIBAND KÉSZÜLÉK ÉS RÉSZLEGES KÉSZÜLÉKEK

A teljes fogívre rögzített, úgynevezett multiband készülékeknél a fogakra ragasztott zárak (bracketek) segítségével történik a fogszabályozás. A bracketek talpának (aljzatának) kialakításánál a gyártók törekszenek arra, hogy minél kisebb felszín a lehető legjobb tapadást biztosítsa. Ennek érdekében a bracket ragasztók is nagy fejlesztéseken estek át, azaz a fogzománc sérülése nélkül képesek erős kötődést biztosítani a fog és a bracketek között.
A bracketek készülhetnek fémből, illetve a fokozott esztétikai igényt is kielégítve átlátszó, fogszínű anyagból (zafír, porcelán). A fogmozgatás a bracketekbe illesztett ív mentén megy végbe. A kezelés során a kezdetben bekötött vékony és rugalmas íveket egyre vastagabb és merevebb ívek követik. A fogak mozgatása a tér három irányában történhet.
Az önligírozó bracketek alkalmazásával lehetőség nyílik egy rövidebb kezelési idő alatti cél megvalósítására.

  • Részleges, csupán néhány fogra ragasztott fogszabályzó készülék: a kezelési tervben kitűzött feladatnak megfelelően többféle készüléktípus létezik. Így megoldást nyújthatnak a felső fogív tágítástól, az idő előtt elvesztett tejfogak helyetti helyfenntartástól a rögzített készülékek eltávolítása utáni fogstabilizációig. Sok esetben, főként fogeltávolítást követően a szemfogak hátravitele is egy ilyen részleges (ún. sectios) ív mentén történik s csak ezt követően kerül sor a teljes fogívre ragasztott készülék felhelyezésére.

A multiband kezelés aktív szakaszának befejezése után egy passzív, úgynevezett retenciós fázis következik, melynek az elért eredmény megőrzése a célja különböző helybentartó készülékek segítségével. E készülékek az esettől függően lehetnek kivehetőek, illetve a fogak nyelv felőli oldalára ragasztottak.

HAGYOMÁNYOS FÉM BRACKET:

A rögzített készülékek között ez a bracket típus talán a legismertebb, leggyakoribb. A fejlődő technológiának köszönhetően egyre „laposabb” kivitelben készülnek, így a fogfelszínhez simulva viseletük is egyre kényelmesebb.
Anyagukat tekintve csúcsminőségű rozsdamentes acélötvözetből készülnek, így jól ellenállnak szájban a különböző hatásoknak, azaz nem deformálódnak, nem kopnak, nem rozsdásodnak. Nikkelérzékeny páciensek számára léteznek nikkelmentes ötvözetből vagy titánból gyártott bracketek is.
A fiatalok körében kedvelt lehetőség, hogy különböző színes gumikarikakkakal rögzíttessék az ívet a brackethez, ezzel mosolyukat egyedivé és színessé lehet tenni. Kattints a gumikarika színező-re.

HAGYOMÁNYOS PORCELÁN BRACKET:

Ezek az esztétikus bracketek a fog színével azonos világos anyagból készülnek, ezáltal kevésbé észrevehetőek, mint a fémből készült társai. Ebből kifolyólag főként a nagykamaszok és a felnőttek körében kedvelt megoldás. Azok számára akiknek fontos, hogy fogszabályozó készülékük a legmagasabb esztétikai igényeket is kielégítse, választható fém ív helyett fehér, fogszínű ív is.

ÖNLIGÍROZÓ BRACKET:

A rögzített készülékek legújabb generációja az ún. önligírozó vagy más néven önzáró készülékek. Az elnevezés arra utal, hogy ezek a bracketek saját beépített zárjuk segítségével rögzítik a fogszabályozó ívet. Ezáltal a kezelés első részében az ív szabadabban tud mozdulni a bracketben, a kisebb súrlódás révén a fogak könnyebben „elcsúsznak” az ív mentén a kívánt pozicíóba. Sokan e kedvezőbb (lágyabb) erőkkel működő készüléket a bracket kifejleszőjéről elnevezett Damon – technikaként ismerik.
E bracket típus használatával erősebb torlódások esetén nagyobb valószínűséggel oldható meg a fogak sorba rendezése foghúzás nélkül, mint az ún. hagyományos készülékekkel. Az önligírozó bracketek közt is van fém- illetve porcelán változat.

„LÁTHATATLAN” BRACKET (CLEAR-ALIGNER)

Ez a készülék típus (hasonló, mint az Invisalign® ) egy kivehető, átlátszó sín sorozat, amely apró, precíz mozzanatok révén képes a fogakat a kívánt helyre mozdítani. A páciens a síneket meghatározott idő szerint cseréli. A fogak alakját, lefutását pontosan követő, átlátszó fólia ”kupak” szinte teljes észrevehetetlenséget biztosít. Bármikor könnyen levehető a fogakról, így fontos események előtt Ön egy mozdulattal eltávolíthatja szájából a készüléket. Kivehetősége révén mindent ehet-ihat a kezelés ideje alatt, nincs a rögzített készülékeknél ismeretes korlátozás, valamint nemcsak a fogmosás, fogselymezés, hanem a készülék tisztántartása is könnyen, alaposan elvégezhető.

1. BRACKET: a fog felszínére ragasztott záracska, benne precízen kialakított hosszanti bemélyedés (slot), amely az ív bekötésével a fogakat a tér három irányában beállíthatóvá teszi. Megkülönböztetünk ún. HAGYOMÁNYOS BRACKET-eket, amelyek kapcsolódását az ívhez a gumi-, illetve a fémligatúra biztosítja. Anyagát tekintve készülhet fémből (nikkel-érzékeny paciensek számára gyártanak nikkelmentes változatot is), illetve a fog színéhez hasonló porcelánból, amely bracketek alkalmazásával kedvezőbb esztétika elérhető el. A bracketek másik nagy csoportja az ún. ÖNLIGÍROZÓ BRACKETek, melyek kapcsolódását az ívhez a bracketbe épített kis tolózár biztosítja. Ez a megoldás lehetővé teszi, hogy a bracket és az ív között fellépő súrlódás minimálissá váljon (a kezelés első fázisaiban), így a gyorsabb fogmozgatás révén a kezelési idő is lerövidülhet. Szintén készülhetnek fém és esztétikus változatban.

2. ÍV: a fogak az ív mentén, mint egy vezetősínen mozognak a kívánt helyükre. A kezelés során több ívet alkalmazunk, amelyek mind anyagukban, mind vastagságukban különböznek egymástól. Léteznek már fogszínű kivitelben is, így a magasabb esztétikai igények is kielégíthetőek.

3. GYŰRŰ: Vékony fémszalagból készült, a fog alakjára pontosan illeszkedő gyűrű, amelyet az első nagyőrlő fogakra rögzítünk. Feladatuk, hogy a rögzített készüléknek a „bázisát” képezzék, kiemelkedő szerepet kapnak egyes fogmozgatások során, illetve a fogak helyben tartásánál. Egyre gyakrabban helyettesítjük tubussal.

4. TUBUS: A nagyőrlőfogakon a gyűrű kiváltására alkalmas, a brackethez hasonlóan közvetlenül a fogfelszínre ragasztott elem. Alkalmazásával jóval magasabb pacienskomfort, illetve a könnyebb tisztíthatóságnak köszönhetően jobb szájhigiénia érhető el.

5. GUMILIGATURA: apró gumikarikák, melyek a fogszabályozó ívet a bracketekhez Kapcsolja, ezzel lehetővé téve a fogmozgatást. Lehetnek átlátszóak, színesek, sőt akár sötétben foszforeszkálóak is.

6. FÉMLIGATÚRA (szöcske): vékony fémszálból készült kapcsoló elem, a gumiligatúrához hasonlóan a brackethez erősíti az ívet, egyes esetekben pontosabb fogbeállítást, illetve jobb szájhigiénét biztosít.

7. TOLÓRUGÓ: A bracketek közé, az ívre ráhúzott dróttekercs, mely feszülésével rést nyit a fogak között.

8. HÚZÓRUGÓ (coil spring): Az ívre rögzíthető kis kampóba akasztva egyes fogak (általában a szemfogak), de sokszor fogcsoportok (általában a metszőfogak együttes) hátra vitelében aktívan résztvevő segéd elem. Foghúzásos esetekben a részárás vagy ennek segítségével, vagy kacsok (loopok) alkalmazásával történhet.

9. KACS (LOOP): Az ívbe hajlított hurok, mely leggyakrabban a fogeltávolítással járó esetekben a metszőfogak együttes hátra mozdításával a részárást teszi lehetővé. Számtalan formájú, funkciójú változata ismeretes.

10. GUMIHÚZÁS: Apró gumikarika, amely a készülék egyes elemeibe akasztva segítenek a fogak, illetve a fogazat (a két fogív egymáshoz viszonyított helyzetének) pontos beállításában. Alkalmazásuk a paciens részéről folyamatos együttműködést igényel, ugyanis viselésük általában a nap egészében javasolt.

11. MINI-IMPLANTÁTUM: Bizonyos fogmozgatásoknál a nemkívánatos mellékhatások elkerülésére, átmeneti jelleggel, a csontba rögzített aprócska csavar. Helyük a fájdalommentes eltávolítás után nyomtalanul gyógyul.

1. KONZULTÁCIÓ

Az első személyes találkozó alkalmával megbeszéljük, hogy Ön mit szeretne fogain szabályoztatni. Egy alapos szájvizsgálat után megállapítjuk, hogy milyen rendellenesség áll a háttérben és az várhatóan miként kezelhető. Ha gyermekéről van szó felmérjük, szükség van-e fogszabályozásra, s ha igen, mikor érdemes azt elkezdeni. Megbeszéljük, mire lehet számítani a későbbiekben, szükség van-e egyéb kiegészítő kezelésre (pl.: logopédus bevonásával a nyelv- vagy ajakfunkció rendezésére), amellyel a fogszabályozó kezelést támogatni lehet.

2. EGYÉNI KEZELÉSI TERV KÉSZÍTÉSE

Minden páciensnek személyre szabott fogszabályozási kezelési tervet készítünk. Ez a terv tartalmazza a jelenlegi fogászati status leírását, a megoldandó feladatokat, a kitűzött fogszabályozási célokat, a kezelés pontos leírását, a választható kezelési lehetőségeket, a várhatóan felmerülő összes költséget, illetve a tervezett időtartamot. Abban az esetben, ha több kezelési lehetőség is létezik a kitűzött célok megvalósítására, a terv ezeket is részletesen ismerteti, hogy Ön a legmegfelelőbb megoldást választhassa.
E több oldalas írásos szakvélemény elkészítéséhez az alább felsoroltak szükségesek:

  • Alapos szájvizsgálat, amely során részletes felmérést végzünk a fogak állapotáról, számáról, az esetlegesen meglévő foghiányok vagy fogpótlások meglétéről. Megvizsgáljuk az alsó, illetve a felső fogív helyviszonyait (torlódás, résesség), összeharapásnál a fogak illeszkedését. Megfigyeljük az íny állapotát, a lágyrészek (nyelv, ajkak) működését nyelésnél.
  • Gipszminta: az alsó és a felső fogsorról vett lenyomatok alapján készülnek. A minták tanulmányozásával a két fogívről külön-külön is, illetve azok összeillesztésével a „harapásról” is pontos adatok mérhetők.
  • Panoráma-röntgen: amely áttekintést nyújt a fogak állapotáról, a gyökerek alakjáról, a bölcsességfogak  helyzetéről. Gyermekeknél megbizonyosódhatunk a még elő nem tört maradó fogak meglétéről és helyzetéről.
  • Tele-röntgen: oldalirányból készített koponyafelvétel, amelyen pontosan kimérhető a felső és az alsó állcsont mérete, egymáshoz viszonyított helyzete, valamint a metszőfogak dőlésszöge.
  • Fotók az arcról és a fogakról: E felvételek segítségével a kedvező arc- és mosolyesztétikai szempontok tervezhetőek meg.
  • Az állkapocsízület vizsgálata, amelynek során felmérjük a kétoldali állkapocs-ízület állapotát, mozgásait és kiderítjük az esetleges panaszok okát.
  • Indokolt esetben szükség lehet kiegészítő vizsgálat(ok)ra is, például elő nem tört felső szemfog esetén annak pontos helymeghatározásához.

További lépések leírása hamarosan…